A hatósági jogértelmezés problémái
A hatóság a kérdésben meglehetősen tágan értelmezhetően foglalt állást, azonban ha megvizsgáljuk a jogszabályokat, úgy az alábbi következtetéseket vonhatjuk le.
A hatósági álláspont szerint kizárólag akkor kell vizsgálni a sorozat jelleget, ha az üzletszerűség nem állapítható meg.
Az üzletszerűséget egy esetleges eljárás során a hatóság saját hatáskörben állapítja meg és nagy valószínűséggel üzletszerűnek fogja minősíteni az építési telkek értékesítését.
Az adóhatóság ekkor azt vizsgálja, hogy az ingatlanok értékesítéséből az adózónak milyen jövedelme származott.
A jövedelem számítása során a hatóságnak álláspontunk szerint nem csupán a realizált bevételt, hanem az ingatlanok eladási ára és vételára közötti különbözetet, az ingatlanokra fordított kiadásokat, illetve adott esetben a megszerzés és az értékesítés éve között bekövetkezett inflációt is figyelembe kell vennie.
A hatósági állásponttal az a probléma, hogy az üzletszerűség fogalmát jogszabály nem definiálja, tehát az adózóknak a hatósági értelmezéstől függően keletkezik adófizetési kötelezettségük.
A hatóság állásfoglalásában az üzletszerűség köznyelvi jelentésére hivatkozik, azonban az eljárás során a saját értelmezését fogja köznyelvi jelentésnek tekinteni.
Valószínűsíthető, hogy egy esetleges adóhatósági eljárás során az adóhatóság üzletszerűnek tekintené az ingatlanok értékesítését és csak a bírósági szakaszban lenne megfelelően bizonyítható ezek ellenkezője.
A hatóság azon álláspontját sem tartjuk feltétlenül megalapozottnak, hogy az egy ingatlanná történő összevonás, majd az ennek megosztásával keletkezett ingatlanok a sorozat jelleg szempontjából nem tekinthetők egy ingatlannak, tekintettel arra, hogy nem építési telkek kerültek összevonásra és a jogszabály nem is zárja, hogy az így létrejött ingatlant nem lehet egy ingatlannak tekinteni.
